Az új világrend Az európaiak tartanak tőle, hogy Putyin, Trump és Hszi Csin-ping sencseni találkozóján a három nagyhatalom felosztja egymás között a világot, és Európának nem jut hely a tárgyalóasztalnál. Ezt Steve Bloomfield, a The Observer korábbi nemzetközi szerkesztője írja a The Guardianben megjelent véleménycikkében. Szerinte egy ilyen csúcstalálkozó „mindenki más számára katasztrofális következményekkel járhat”. Bloomfield a következőképpen vázolja fel a felosztás térképét: • Amerika kapja a nyugati féltekét: Bloomfield az Egyesült Államok tavalyi nemzetbiztonsági stratégiájára hivatkozik. Ebben az áll, hogy Amerika számára a saját féltekéjének ellenőrzése a döntő, más országok ügyeibe pedig csak akkor avatkozik be, „ha azok közvetlenül fenyegetik az érdekeit”. Oroszországot és Kínát alig éri kritika a dokumentumban, az európai és ázsiai partnereknek viszont azt róják fel, hogy éveken át belevonták Amerikát a saját konfliktusaikba – miközben ezek Washington számára csak másodlagosak. • Oroszország viszi a teljes posztszovjet térséget: Putyin régóta úgy látja, hogy Amerika – a kelet-európai és közép-ázsiai „demokráciaépítés” támogatásával – Oroszország hátsó udvarában terjeszkedik. Bloomfield szerint mostanra az amerikai elnök is osztja ezt a nézetet. Ez olyan siker Putyin számára, amelyért Oroszország közel harminc éve küzd. • Kína végleg átveszi az uralmat a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tenger felett: Peking régóta vitában áll ezekért a vizekért Japánnal, a Fülöp-szigetekkel, Vietnámmal és más szomszédjaival, az amerikai flotta jelenléte pedig útjában van. Ha az Egyesült Államok visszalép, Kína válik a térség egyeduralkodójává. Bár a felosztás elsőre egyenlőtlennek tűnhet, a vezető hatalmak nem csupán területeken osztoznak. Az Egyesült Államok és Kína számára az ellátási láncok és a technológiai platformok a legfontosabbak, Oroszországnak a kőolaj és a földgáz számít, míg a világűrre mindhárom félnek égető szüksége van – üzleti és katonai szempontból egyaránt. Az európaiak attól tartanak, hogy ha Amerika kivonja a védőernyőjét, Európa teljesen magára marad Oroszországgal szemben. Ázsiában pedig az amerikai védelem nélkül maradó Tajvan, Japán, Dél-Korea és Ausztrália kerülne nehéz helyzetbe. Bloomfield emlékeztet arra, hogy tíz évvel ezelőtt még az Egyesült Államokat, Kínát és az Európai Uniót tekintették a világ három fő pólusának. „Valahogy Brüsszel helyét Moszkva vette át” – mutat rá, kiemelve, hogy Európa számára ez a legfájóbb pont. Maga Európa a szerző szerint egyelőre úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A NATO papíron működik, a G7-csúcsokat megrendezik, és mindenki abban bízik, hogy Trump mandátumának lejártával minden visszatér a régi kerékvágásba. Bloomfield elismeri, hogy egyetlen találkozó aligha osztja fel végleg a világot, de az irányt kijelölheti. Egy közös fotó a három vezetőről mindenesetre szimbolikusan is lezárná a régi világrend korszakát. https://t.me/olegtsarov/48942